Nem szeretnék erről sokat írni, de gyerekkori álmom valósult meg. Megjelent egy pici novellám a 100 szóban Budapest pályázat keretében. Ez azt jelenti, hogy az 1600 beküldött írásból én az első százba kerültem. Ez egy kicsit jót tett az amúgy nem létezó önbizalmamnak, és inspirál a folytatásra.

Pillanatok az estéről…

Evvel csak azt szeretném megmutatni mindenkinek, aki elmúlt már ennyi meg annyi, meg “nekem már a B oldal forog”, meg “ugyanmár, vén fejjel nem csinálok bohócot magamból”, hogy sohasem késő elkezdeni valamit, amit szerettél csinálni, de nem tudtál kiteljesedni, idő vagy lehetőség hiányában. Most el lehet újra kezdeni sportolni, táncolni, ruhát tervezni, utazni, kézimunkázni, tájat festeni és még a végtelenig tudnám sorolni. Ezek egy életre szóló örömforrások, amivel magunkat, és – remélhetően- környezetünket is megörvendeztetjük. Ez nem azt jelenti, hogy profi táncos vagy sportoló vagy festő lesz belőled- én se leszek soha egy Gárdonyi vagy Grecsó- ez rólad szól, hogy fizikálisan és mentálisan is jól érezd magad a bőrödben. Legyen ez elkövetkező új életed első napja. Sok sikert!

Ui. : Ezt a novella pályázatot is egy 50+-os nő nyerte meg, büszke voltam rá, ránk, a korosztályunkra.