Egy XXI. századi szüfrazsett feljegyzései

Ha akkor éltem volna, amikor a nők nem járhattak egyetemre, csak azért, mert nők, biztos élharcosa lettem volna a lázadásnak. Most, hogy már majdnem mindent elértünk, nincs ezügyben sok dolgunk. Egyvalami azért mégis. Vigyázzunk, nehogy a ló túlsó oldalára essünk. Amíg világ a világ, a férfi a vadász, a nő a tűz őrzője. A mai fiatalok ezt már-már megfordították: a lányok nem értik, miért akarják rájuk adni a kabátot, miért engedik előre az ajtóban, és ragaszkodnak ahhoz, hogy a fogyasztásukat egy étteremben vagy kávézóban ők fizessék. Meg is sértődnének, ha nem így lenne. Értsétek meg, lányok, fiúk: úgy száz éve a nők az egyenlő jogokat harcolták ki nekünk, ami nem jelenti azt, hogy egyformák vagyunk. Máshogy nézünk ki, némileg máshogy működünk, másban vagyunk jók. Egyenlők vagyunk, de nem egyformák! Igenis díjazni kell, ha valaki ezeket a “régimódi” gesztusokat használja, éreztetve a nők iránti tiszteletet. És valljuk be, a férfiak nélkül mi nők kevesebbek lennénk, és fordítva. Ha nem így lenne, akkor az evolúció során az egyik nem már nem létezne. A kettőből lesz az egység. Nem véletlenül mondjuk azt, hogy valaki megtalálta a másik felét. Ne hagyjuk összemosni ezeket az aprónak látszó különbségeket, mi maradjunk nők, és ti, férfiak maradjatok igazi férfiak,

Egy gondolat “Egy XXI. századi szüfrazsett feljegyzései” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.