Ez az én időm. Azt csinálok, ami jólesik, azzal, akivel jólesik, vagy akár egyedül. Mindig szakítsunk lehetőséget az énidőre, ez ajándék magunknak tőlünk. Utazzunk el, ha csak egy napra is, menjünk ki a természetbe, szakítsuk ki magunkat a taposómalomból, kapcsoljuk ki az agyunkat és a telefonunkat, és legyünk ott a jelenben, az itt és mostban, az énidőben. Nekem sikerült egy napra elmenni két barátnőmmel egy csodálatos kiállításra a szlovák – magyar határon, Pozsony mellett, a Duna közepén, egy kis szigeten, a senki földjén.

Csoda hely volt, feltöltődtünk testileg-lelkileg-szellemileg, és a napot egy gasztronómiai élménnyel zártuk. Persze nem mindenkinek van egy egész napja, de ha csak pár óránk van, akkor is töltődjünk, találkozzunk rég nem látott barátokkal, vagy épp sétáljunk egyedül egy szép helyen, vagy járjunk el mozogni, táncolni. Egy idő után érezni fogjuk a kedvező hatást.