Fura dolog ez az idő. Mert ugye az idő végtelen,nem úgy, mint minden más: az, út, az élet, a fiatalság, a szerelem, ezek mind végesek, elmúlnak egyszer, de az idő az végtelen, mégsincs senkinek elég belőle. De ez hogy lehetséges? A végtelent ha elosztom akármennyivel, az végtelen, tehát minden embernek kéne hogy legyen ideje mindenre. Lehet, hogy mi emberek rosszul gazdálkodunk az idővel, kifolyik a kezünk közül, aztán panaszkodunk, hogy nincs elég. Valószínüleg így van, csupa hülyeségre áldozunk időt, és a fontosakra már nem marad. De erre tényleg már csak akkor jövünk rá – ha rájövünk egyáltalán- amikor az utolsókat tiktakolja az óra. Ilyen például a Föld nevű bolygó megőrzése, amit tovább kell adnunk az utódainknak, hogy aztán ők is tovább adják… Valamit nem jól csinálunk, nem tiszteljük az örök értéket, csak a pillanatnyit. Talán az iskolákban kéne megtanítani ezeket a dolgokat. Amikor én fiatal voltam, úgy mostam fogat, hogy végig folyt a víz a csapból. Így láttam otthon, és az iskolában is. A víznek nem volt értéke, sok volt belőle és szinte ingyen volt. Most már én sem folyó víznél mosok fogat, rámszólt az unokaöcsém, ő már máshogy tanulta. Becsüljünk meg minden olyan dolgot a környezetünkben, ami természetes, hogy van, és ne akkor kapjunk észbe, amikor már minden csepp számít, vagy amikor már nincs sok időnk. Ne csak a saját életünkkel foglalkozzunk, hanem próbáljunk komplexebben gondolkodni, kis rálátással nézni a világ dolgait. Ha erre törekszünk, mi magunk is boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak lehetünk. Csak lépésenként, mint a kisgyerekek, amikor járni tanulnak, úgy kell megtanulni megóvni az értékeket. Sokan szkeptikusan legyintenek: öreg vagyok már ehhez, majd a fiatalok megoldják! Sosem lehetünk elég öregek, és ne várjuk a fiataloktól, hogy ha megkapnak egy elrontott, elhanyagolt bolygót, majd ők hip- hop újjávarázsolják. Hiszen mi rontottuk el meg az elődeink a szemeteléssel, a vízfolyatással, az egyszer használatos tárgyak gyártásával, mindezt tettük azért, hogy kényelmesebb legyen az életünk. Még sok idő kell, hogy ez megváltozzon. Már megint az idő, ami végtelen, és ami mégis mindig elfogy…