Pesti séta

Ma úgy döntöttem, nem ülök kocsiba, sétálok kicsit a napsütésben. Megnézem a várost, amin az utóbbi években csak átsiklok a kocsival, nincs időm nézelődni. Régen enyém volt a város, ismertem minden kis utcáját, a kávézókat, fiatalon nem ültem otthon, nem tévéztem, és nem is neteztem, mert nem volt. Sőt vezetékes telefonunk se volt. Mégis mindig megtaláltuk egymást, együtt lógtunk, róttuk az utcákat, tényleg miénk volt a város. Körülnézek, a Keleti környéke nem sokat változott. Fölszállok a hetesre. A buszon megcsap egy szag. Egy szagegyveleg: fűszeres kolbász, kávé és cigi szaga együtt. Meg a testszagok. Ez húsz éve is így volt, úgy látszik, a magyar ember étkezési és mosdási szokásai semmit nem változtak a rendszerváltás óta. Külsőleg sem nagy a különbség, egy-két fiataltól eltekintve ugyanaz az öltözködési stílus, a középkorúak-főleg a férfiak- úgy néznek ki, mintha a saját apjuk ruhájába bújtak volna. Kinézek az ablakon. 20-30 évvel ezelőtt ez az út volt a város artériája. Tömegek járkáltak az utcán, vásároltak, vagy csak sétáltak, nagy volt az élet. Ma már ez a főút halott, a boltok nem tudni, miből élnek, mert nem lehet parkolni, na meg a plázák… Ha gyerekkoromban kabátot, cipőt, vagy bármi mást akartunk venni, anyámmal elindultunk a Keletitől, egészen az Astoriáig, mert ezen a szakaszon voltak a nagyáruházak:Verseny, Corvin, Lottó, és a kedvencem, az Úttörő Áruház. Ha itt nem találtuk, amit kerestünk, az nem is volt. Az automata hang bemondja: Blaha Lujza tér! A Corvin avítt épülete. Itt se változott sokminden. Elhagyjuk a teret, Uránia mozi, de rég voltam itt, még mindig különlegesen szép! És mellette ott van az a kis presszó, persze most más a neve, de megvan. A buszon cserélődnek az emberek, de a szag marad. Az Astoria is majdnem ugyanaz, csak a boltok változtak. De a Puskin mozi tartja magát, mint egy bevehetetlen vár. Leszállok a Felszabon- nekem az marad – és keresem a Jégbüfét, de az már rég nincs, a nyolcvanas évek kultikus helye, én nem szerettem, mert mindig tömeg volt, és csak állva lehetett enni. Érdekes, a helyszín nem változott sokat, az emberek sem, még a szag is ugyanolyan a buszon, de a boltok egész mások. Eltűntek a hentesboltok, a presszók, a Röltex(van még ilyen?) a lepukkant önkiszolgáló éttermek, ahol sültkrumplit ettünk pörkölt szafttal,a zöldségesek, ahol kígyózó sorban vártak a banánra. Kicsit idegen, de még mindig nagyon szép, és kiismerhetetlen. Ha valahol felfedezel egy jó kis boltot, fél év múlva már nem találod, mert új nyílt helyette. Régen minden üzlet ugyanott volt 30-40 éven át, és ez nagy biztonságot adott nekünk. Nem tudom, a mai fiatalok mennyire kötődnek pesthez, hisz ma már az egész világ elérhető, nekünk tényleg az otthonunk volt, el se tudtuk képzelni az életet nélküle, ma is nagyon szeretem, de már csak vendég vagyok itt, az a nagyon erős köldökzsinór elszakadt. De így van ez jól. Bárhol járok a világban, mindig megállapítom, hogy Pesthez képest sokkal jobb a közlekedés, nyitottabbak az emberek, jobban működik minden, de egy olyan várost sem láttam, ami ilyen gyönyörű lenne, mint Budapest.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.