A kormányhivatalban volt dolgom. Nem szívesen járok ide, mert az itt dolgozó hölgyek mind fennhotdják az orrukat, és inkább ártanak, mint segítenek az ott akár órákig is várakozó embereknek. Méltán kapott mindösszesen két csillagot az ötből. Végre sorra kerülök, belépek, és egyből látom a kontrasztot. Két nő ül egymással szemben:egy csinos harmincas, divatos ruhában, mogorva fejjel ütötte a gombokat a klaviatúrán. Rám se nézett, nem is köszönt, eszembe se jutott, hogy hozzá forduljak a problémámmal, Isten ments, hogy megzavarjam. A másik, szintén harmincas hölgy pont az ellenkezője. Olyan szürke veréb típus. Ez az az arc, amit nem jegyzel meg soha. Viszont mosolygott, és köszönt. Alapvetően nagyon kedves volt és jól is dolgozott. Elgondolkodtam, van-e összefüggés a szépség és a viselkedés között. A szép hölgy nyilván szép kislány is volt, és ezt tudta, hisz sokszor mondták neki. Úgy gondolta, azért, mert ő szép, több jár neki az életben, de ez valószínüleg nem jött össze. A szürke verébnek sose mondták, hogy de szép kislány, tudta mindig is, hogy ő egy szürke veréb, ezért sose voltak nagy álmai. Elégedett az életével, és ez minden mozdulatán látszik. Ha külön-külön kéne értékelni az ott dolgozókat, ez a kis veréb öt csillagot kapna.