Nagy nap ez a mai! Volt egy nagyon titkos fogadalmam magamnak még januárban:amint kitavaszodik, kimegyek a szabadba gyalogolni, kocogni, levegőt szippantani, mert már nagyon elpuhultam. Ma délután eljött az a pillanat, amikor a lelkiismeretfurdalásom legyőzte a lustaságomat. Felvettem a futócipőmet , ami már évek óta érintetlenül lapul a szekrényben, és nekivágtam. Mivel falun lakom, az utat gyaloglással kezdtem, mert mindig jött valaki, és falun köszönni kell mindenkinek. Én, a született budapesti először furcsállottam, de hamar megszoktam. Jó napot, csókolom, Gizi néni, sziasztok! Ez ment végig, de amint kigyalogoltam a faluból, enyém volt a világ. Csak én és a természet. Na jó, találkoztam egy traktorral, egy hókotróval (!!???) és néhány lóval a lovardából. Nagyon klassz volt kiszabadulni, töltődni, a tüdőmet megtölteni friss levegővel. Ha netán valaki követné a példámat, és csak félórát szánna magára meg az egészségére, ne habozzon megosztani! Ne halogasd, kezdd el még ma!

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.