Egy szimgli feljegyzései


Gézukám, igazán nem akarlak
használni, de te vagy az egyetlen, aki megért. Már nem is tudom, hogy hanyadik hete ülök itthon, minden nap egyforma, a húsvét is olyan volt, mintha nem is lett volna. Máskor húsvétkor elmegyünk a barátnőimmel ebédelni, kitárgyaljuk az aktuális pasikat (már akinek van), és közben általában finom báránybordákat rágcsálunk. Rájöttem, hogy az igazi közösségi élet nem a fészen vagy az instán van, hanem a való életben. Képzeld, Gézukám, a múltkor akkora blama volt, nagyon ritkán megyek vásárolni, mert rendesen parázok ettől a vírustól, de a múltkor rájöttem, hogy nincs itthon tejföl, márpedig a túrógombóc tejföl nélkül olyan, mint a Mona Lisa mosoly nélkül. Szóval, elszaladtam ide a kisboltba, úgy, ahogy voltam, az otthoni játszóruhámban, smink nuku, a hajamról már ne is beszéljünk, hát kibe botlok bele? Abba a pasiba a szemközti házból, aki kicsit tetszik nekem, de igazából nem tudok róla semmit. Régebben többször láttam reggelente, gyakran egyszerre indultunk munkába. De a karantén óta most először találkoztam vele, el tudod képzelni, hogy lila pöttyös mackóban voltam, amit egy second hand-ben túrtam ötszáz forintért? Szerencsére volt a zsebemben egy maszk, gyorsan felhúztam. Szerintem nem ismert meg, mert akkor köszönt volna, ugyanis már köszönő viszonyban vagyunk, mert egyszer együtt vártunk a buszra, és szóba elegyedtünk. Igazából akkor tetszett meg, nagyon értelmesnek tűnik és szexi a mosolya. Persze egyből lecsekkoltam, nem volt rajta jeggyűrű, de ez még nem életbiztosítás. Elegem van a nős pasikból, a hazugságaikból, a titkolózásból, tapasztalatból mondom, elhiheted. Egy olyan társat szeretnék, akivel nem kell osztoznom, akivel nem kell titokban találkozni. Gézu, lesz még ilyen az életben? Ha sokáig kell még itt kuksolnom, nem sok sansz van rá… De legközelebb, biztos, ami biztos, a legfeszesebb nacimban szaladok le a boltba, és talpig illatosan és sminkben. Az a minimum. Teljesen megsemmisülten jöttem haza, bánatomban benyomtam három túrógombócot temérdek cukros tejföllel. Nem azért, mert én csináltam, de nagyon jó lett, friss recept, főzök egy jó sűrű tejbegrízt, hogy megálljon benne a kanál, hozzákeverek egy csomag túrót, közben zsiradékon megpirítom a zsemlemorzsát. A túrós tejbegrízből gombócokat gyúrok, meghempergetem a morzsában és kész. Sose lesz kemény. Jaj, Gézu, én tutira meghibbantam, hogyha már recepteket írok, ezt hozza ki belőlem a karantén. Sokmindent főztem már, nem is olyan ördöngős dolog, viszont annál nagyobb sikerélmény. Viszont így többet eszem, mert egy adagot képtelenség főzni. Van egy etalon nadrágom, ami ha rámjön, az jó, ha nem, akkor gáz van. Tegnap felvettem, és hát mit mondjak, Gézu, baj van! De most hogy fogyózzak, amikor a hűtőben figyel vagy egy tucat túrógombóc? Van a polcon egy salátáskönyv, még ezer éve kaptam, most itt az ideje tanulmányozni. Ezentúl csak salátát eszem… csak előbb befalom a gombócokat, de kizárólag azért, hogy minél hamarabb elkezdhessem a salátakúrát. Egy kicsit elengedtem magam, ez tény, mostanában elfelejtettem tornázni, de most ünnepélyesen megígérem, hogy előkeresem a súlyzóimat, és nyomatom. Tudod, milyen vagyok, ha egyszer elhatározok valamit… Naugye… Pá, Gézukám, hamarosan visszatérek. A te Sacid

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.