A nagymama kenyere


Tiszta ragacs a kezed, szórj egy kis lisztet alá, úgy gyúrd tovább. Nem kell erőből, csak ügyesen. Nem először csinálod, már kiskorodban is folyton nézted, hogyan kell. Én meg azt mondtam: kisunokám, ez a család túlélő kenyere, ha bármi baj van, háború, éhínség, válság, elkészíted, ezt egy hétig is lehet enni. Úgy, most takard le, hadd pihenjen. Addig takarítsd le az asztalt. Te jó ég, anyád még mindig ezt az étkészletet használja? Hogyhogy nem törtétek el? És ez a konyharuha! Ha nem pamutból van(márpedig ez nem abból van!), nem ér semmit se. Na jó, legalább tiszta… Nem zsörtölődöm, csak tudod, minden háziasszonynak megvannak a kis mániái. Emlékszem, milyen rossz evő voltál, szüleid nagyon aggódtak, és állandóan orvoshoz vittek, mert féltek, hogy éhen fogsz halni. A mi családunkban fontos az evés, főleg a közös evés, de te ebben nem tudtál részt venni, csak ültél a teli tányér előtt. Hosszas kísérletezés után kiderült, hogy egy dolgot nagyon szeretsz, és ez a sültkrumpli. Én mindig sütöttem neked, amikor hazajöttél, de egyszer nem volt itthon krumpli. És semmi más sem. Elővettem a lisztet, élesztőt, és amíg gyúrtam a tésztát, meséltem neked. Nagy szemekkel figyeltél, imádtad a meséket, később, amikor megtanultál olvasni, órákon át bújtad mindig azt az egy könyvet, ami volt itthon. A mese végére elkészült a túlélő kenyér, ami szó szerint segített túlélni a gyerekkorodat. Pár évre rá már mindent ettél, mai napig fontos a közös evés számodra is. Hallom, a múltkor valami perzsa étteremben voltatok. Biztos finom volt, de a házi kosztnál nincs jobb. Tudom, most megváltozott a világ, mindenki egyenlő mindenkivel, de az a lány, aki nem tud főzni, az ne akarjon családot. Engem a nagypapád nem csak a szépségemért vett el, hanem mert szorgalmas voltam, házias, kellett még két kéz az állatokhoz, a kerthez, a munkához. Akkoriban ha egy lány nem volt házias, az pártában maradt, és az nagy szégyen volt. Persze gazdagéknál a vagyon volt a fontos, de mi szegények voltunk. Megéltünk háborút, éhinséget, diktatúrát, gazdasági válságot, de túléltük. Kisunokám, már felnőtt nő vagy, mindened megvan, de jöhetnek még ínséges idők, ne feledd öreg nagyanyád régi receptjét, manapság úgyis olyan vacak kenyeret lehet kapni a boltokban, süsd meg néha, és a sót ki ne felejtsd, mint a múltkor! És ha lenne egy kis időd ebben a rohanó világban, kijöhetnél néha hozzám a temetőbe, ott csend van és nyugalom, leülhetnél arra a kis padra a sírom mellett, és ha már ott vagy, a nagy hidegben megrepedt a kőváza, ki kéne cserélni. És az avar is beborította a sírkövemet. De nem panaszkodom, tudom, hogy elfoglalt vagy, vigyázz magadra, és süsd azt a kenyeret!

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.