Emberi természet

Kapcsolgatom a tévét,érdekes, hogy többszáz csatornám van, és sehol egy normális műsor. Megállok egy percre a híreknél, reménykedve, hogy ma javulás várható, hogy betetőzött a járvány. És tényleg, azt hallom, most majd lazítanak a szigorításon, nem lesz itt baj, halleluja, azért csak óvatosan, de most már dereng valami az alagút végén. Egy másik adón is ugyanezt mondják, akkor biztos így is van. De hallottam mást is. Vannak olyan emberek, akik annyira félnek vagy túl óvatosak, hogy amikor kiderült, hogy állat is megfertőzödhet, akkor egy laza mozdulattal kivágták az utcára a kis kedvencet. Nehogy megfertőzze a családot. Nem akartam hinni a fülemnek. A menhelyek tele vannak kidobott kutyákkal, mert a gazdájuk félt, hogy beviszik a házba a betegséget. Először is azt nem értem, hogy az ilyen embernek minek kutya. Miért nem vesz inkább aranyhalat, azzal nincs gond. Vagy ha mégis, hát lehúzza a vécén és megoldódik a probléma. Másodszor meg azt nem értem – bár nem akarok ötleteket adni, Isten őrizz – hogy a kutya után megy a gyerek, vagy anyós, após, nagymama? Ők is terjeszthetik a kórt. Aki egy kutyát ki tud rakni, az egy emberrel is meg tudja tenni. Mi ez a gonoszság az emberben? Csak azt ne mondjátok,  hogy túlélési ösztön, vagy hogy ilyen az emberi természet. Lehet, hogy naiv vagyok, de szerintem nem ilyen az ember, csak ilyenné alakul, vagy alakítják. Elültetik bennünk a félelem magját, hogy okkal vagy ok nélkül, az most mellékes, az egy külön történet, és ez a mag  egyszercsak óriási pánikot terem, ami ráadásul ragadós, így születnek a rémhírek is, tovább terjed, dagad az egész és ebben a félelemben olyan dolgokat tesz némely ember, hogy a többi szégyelli magát helyette. Így teszek én is, szégyellem magam azok helyett, akik kidobták a kutyájukat, de mert én örök pozitív gondolkodású vagyok, remélem, sok ember elgondolkodik azon, hogy örökbe kéne fogadnia egy négy lábú barátot, egyrészt azért, hogy megmentsen egyet a sokból, másrészt hogy soha ne érezze magát egyedül. Mert akárhonnan nézem, az ember igenis társas lény. Ezért nem tudunk otthon ülni hetekig, vírus ide vagy oda, emberek közé vágyunk, ki a természetbe, beleszippantani a tavaszi levegőbe, utazni, mozogni, beszélgetni, vásárolni, moziba, színházba menni, enni, inni, nevetni, és ezeket az élményeket másokkal is megosztani. Mert ilyen az emberi természet… 

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.