Nyaralás a korona idején…

Jaj, de finom ez a kávé, kapszulás? A szállodában nem volt ilyen jó, csak nem volt! Mi a nyugdíjunkból nem tudnánk ilyen luxus helyekre menni, a fiam fizetett be minket, azt mondta:eleget ücsörögtetek itthon a karantén alatt, menjetek kicsit pihenni. Sacikám, az a szálloda, az valami csoda! Csupa márvány, meg mahagóni pult, virágok, üveg mennyezet, csuda flancos dolgokat láttam. Na és a szoba! Ellaknék benne akármeddig, volt egy kis balkon is, a hegyekre nézett… Egyet mondok, Saci, a gazdagok tudnak élni, az biztos! Négy napig én is úgy éreztem magam, mint egy kivételes személyiség. Aztán jött a felismerés a wellness– ben- mert az is volt, nem is akármilyen-hogy nagyon sok kivételes személyiség gyűlt össze, mert szinte lépni sem lehetett a tömegtől. Méghogy nagy a szegénység! Egy csomó nyugdíjas volt ott, mint mi, őket is a fiuk fizette be? De én nem bántam a sok embert, tudod, milyen vagyok, elbeszélgetek bárkivel, a medencében megismerkedtem két asszonnyal, hogy mennyit nevettünk, csak úgy visszhangzott a hely, tudod, minden csupa csempe volt, fent meg egy nagy üvegkupola, csináltam fotókat is, de az nem hozza vissza, vagy én nem tudok fotózni, nincs nagy gyakorlatom, az biztos. Károlyom hozta a formáját, komolyan mondom, többet nem megyek vele sehova, csak szégyenkezem miatta. Bementünk a szaunába, de ő pár perc múlva azt mondta, átmegy a másikba, az jobb. Később mindenhol kerestem, benyitottam mindenhova, még a konditerembe is, de Károly sehol. Tudod, hol találtam rá? A sókamrában, ami elvileg üzemen kívül volt, de ő bement, lefeküdt, és úgy találtam rá a lepedőjébe burkolózva, és húzta a lóbórt. Mondom neki:Károly, ébresztő, te itt alszol, azonnal gyere ki a medencéhez. Ő csak nyugalmat akart, azt mondja, nem bírja a tömeget. Kirángattam abból a kamrából, azt mondtam:majd este alszunk, most wellnesselünk. Na és az étkezések! Majd’ elsüllyedtem szégyenemben! Minden alkalommal úgy evett, mint akit éheztettek, az hagyján, de a zsebeit is teletömte szendviccsel meg banánnal, meg süteménnyel. Meglátod, mondta, milyen jól jön majd az uszodában. Neki jól jött, de én nem tudok ennyit enni. Így is felszedtem két kilót, pedig sokat sétáltunk, szaunáztunk… De tudod, mi volt a legszörnyűbb, Sacikám? Nem fogod elhinni, én is alig hittem a szememnek:Károly minden egyes nap ellopta az evőeszközöket.Csak otthon mutatta meg nagy büszkén, hogy majdnem összejött egy készlet. A mokkás kanalakat is, sőt, néhány üveg csészét, amiből a kávét ittuk! És még van képe azt mondani, hogy nekem hozta el, mert nagyon dícsértem, hogy milyen szépek a villák meg a kanalak! Mondom neki: Károly, ha én dícsérek egy kiskosztümöt a kirakatban, azt is elhozod? Ez az ember javíthatatlan, de az evőeszközök tényleg nagyon szépek, ha már elhozta, használom, majd meglátod, ha átjössz sütizni, mondjuk holnap, jó? Károly annyi almát lopott a szálloda kertjéből, hogy kijön egy pitére való. Akkor várlak holnap, de most futok, pá, Sacikám, nagyon finom volt a kávé, az enyém nem ilyen aromás, viszont a csésze meg a kiskanál gyönyörű lesz, majd meglátod!

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.