A SZEMTANÚ


Te szemét ribanc, hát így végezted, befalazlak a saját lakásodba, itt senki nem talál meg, és senki nem tudja, hogy bármi közünk volt egymáshoz. Jó, néha láthattak itt melós ruhában, de szerelő vagyok, ez normális. Mondtam, hogy ne akarj többet, mondtam, hogy nem válok el, ha Nancy megtudná, hogy te meg én… Kiadná az utamat. De te csak mondtad és mondtad, hogy neked több kell, na most itt az eredmény, becsomagoltalak ebbe a falba a fürdőszobában, új csempét is kapsz, hisz ezért jöttem, a csöveket kivésni, lecserélni, te nézted ki a mintát is, hát most itt van. Jó volt veled, Pamela, de meguntam a követelőzésedet, meg a zsarolásodat, hogy eljössz hozzánk és kitálalsz Nancynek, akinek mellesleg a fodrásza vagy, mit gondoltál, hogy egész életemben rettegni fogok, ha a nejem elmegy hajat festetni? Elvittelek Mexicóba is, mindent megtettem, csodálatos kalandjaink voltak, jók voltunk együtt, csak az az erőszakos természeted ne lett volna. Meg ez a hülye madár itt a konyhában, hogy idegesített, nem tudom, miért, talán mert annyit foglalkoztál vele, de semmi eredmény, csak nézett azokkal a meredt szemeivel. Egyszer ki is engedtem, de visszajött, úgy örültél neki, nekem sose örültél így, mert ő egy védtelen madárka, te meg egy fenevad vagy, mondtad nevetve. Igen, én Sam Morgan egy fenevad vagyok, jól mondtad. Eltüntettem a telefonodat, és minden nyomot, ami hozzám vezetne. Isten áldjon, drágám! Te meg, te ronda madár, remélem, elpusztulsz, mire bejön ide valaki. Nem engedlek el, úgyis visszajönnél, ostoba madár….

Kopogok, csengetek, semmi… Bekiáltottam: Pamela, én vagyok az, Jane, hoztam egy kis pitét, és megigazíthatnád a hajamat… Néma csend. Hazamentem a pitével, másnap visszamentem, tudja, Mrs. Fischer , a pite frissen jó. De ugyanaz. Semmi. Épp akkor érkezett a főnöke, azt mondta, Pam két napja nem ment dolgozni, a telefonja nem válaszol, eljött megnézni, mi van vele, hátha beteg, ilyen még nem fordult elő. Mondtam neki, hogy többször is kerestem, de nem jártam sikerrel, ez gyanús, nem vall Pamelára. Nem volt mit tenni, hívtuk a rendőrséget, mindent elmondtunk, amit tudtunk, aztán minket elküldtek, ők meg ott maradtak késő estig. Most mondja, Mrs. Fischer, mi lehet azzal a szegény lánnyal? Lehet, hogy csak hirtelen el kellett utaznia, bár tudtommal nem volt senkije. Olyan magányos volt, egész nap csak dolgozott, itthon meg csak a madarával beszélgetett. Egész kicsi fióka korában találta, kipottyant a fészekből, ő befogadta, etette-itatta, egy nagy ketrecben tartotta, hogy legyen mozgástere. Most meg, mikor beengedtük a rendőröket, már alig élt szegény, elfogyott a vize. Lehet, hogy befogadom, ha nem kerül elő Pam. Mit, gondol, Mrs. Fischer, találtak valamit a rendőrök?

Hát, főnök, ez egy igazán különleges eset. Bementünk a házba, minden a legnagyobb rendben, dulakodásnak nem volt nyoma. Az az öregasszony a pitéjével állandóan követett, és be nem állt a szája. Aztán odament a madárhoz, adott neki friss vizet, mert már eléggé rottyon volt szegény jószág. Valami Bibi a neve, vagy, Dodi? Na mindegy, lényeg az, kitessékeltük az idős hölgyet, meg az eltűnt személy főnökét,egy negyvenes, jól öltözött nőt, és végignéztünk mindent a lakásban. Egyszercsak valaki megszólalt: befalazta Sem Morgan, a fenevad! Először azt hittem, az egyik nyomozó beszélt, de nem, a madár volt az! Odamentem, megkérdeztem tőle: hol van Pamela? Erre a madár teljesen tisztán megismételte:befalazta Sam Morgan, a fenevad! De hova, hol keressük? Erre már nem válaszolt a madár, de véletlenül nyitva maradt a kalitkája, és kirepült, egyenesen a fürdőszobába, és ott azt a ronda zöld csempét kezdte kocogtatni a csőrével, mintha azt akarná mondani: ide gyertek, itt van. Hittem is meg nem is, de gondoltam, hátha… Elkezdtük bontani a falat a fürdőszobában, addigra megjöttek a helyszínelők is. Képzelje, főnök, a nő tényleg be volt falazva a fürdőszoba csempéje mögé, pont ahol a madár mutatta. Pamelát megfojtották, dulakodásnak a nyomai voltak rajta, ütések, ez a Sam Morgan mielőtt megölte, kékre-zöldre verte. A halottkém szerint a hölgy két hónapos terhes volt. Sem Morgant könnyen megtaláltuk, épp otthon kertészkedett. Nagyon elcsodálkozott, hogy ilyen hamar a nyomára bukkantunk, tudja, főnök, ez a Sam az a típus, aki mindig mindent jobban tud mindenkinél. Amikor megtudta, hogy a madár vezetett minket a nyomára, idegesen üvölteni kezdett: az a rohadt madár, tudtam, hogy egyszer megszólal, hogy miért nem tekertem ki a nyakát, átkozott madár! Mr. Morgant őrizetbe vettük, életfogytig bent marad, valószínüleg, a madarat a hadnagy magához vette, nagyon vigyáz rá, hisz ő a szemtanú…. Meg azt hiszem, meg is kedvelte. Ez volt pályafutásom legkülönösebb, és egyben legegyszerűbb esete.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.