Lajos bácsi

Lajos bácsi a földszinten lakott, ő volt a házmester. Félelmetes jelenség volt, hatalmas pocakján fehér atlétatrikó feszült, kopott mackó nadrágját hózentrógerrel biztosította. Tömött fekete bajusza, hátrafésült, sűrű fekete haja félelmet keltett bennem. Gyakran szidott le minket, gyerekeket, mert a lépcsőházban zajongtunk, nevetgéltünk, ugráltunk a lépcsőn. A múltkor is kiengedte nagy hangját, és rám rivallt: büdös kölyök, a játszótéren ugrabugrálj, ne az ajtóm előtt, tudom ám, kik a szüleid, majd beszélek velük. Néhány napra rá a fülemnél fogva penderitett ki a házból, amit látott a Bauer Feri, a helyi Kossuth rádió, és a Beleznay Zsuzsi, akinek ha a szemébe nézek, furán csiklandoz a gyomrom. De a pohár tegnapelőtt telt be, amikor elkobozta a labdámat, és csak tegnap adta vissza. Ez nem mehet így tovább. Meg is született fejemben a terv, hogyan tudnék visszavágni Lajos bácsinak. De kellett még valaki, és ő Bufla Benő volt. Eredeti neve Bánfalvi Bence, de olyan nagydarab volt, mint egy ötödikes, pedig csak elsőbe járt, igaz, hogy másodszor, mert megbukott néhány tárgyból. Bufla, mondtam neki, a nyakadba ülök a Lajos bácsi ajtaja előtt, a többi az én dolgom, de ha azt mondom, futás, akkor futsz, érted? Igen, mondta Bufla, de akkor enyém a tízóraid. Persze, válaszoltam, csak menjünk már. Ott álltunk a földszinti lakás ajtaja előtt, Bufla leguggolt, én a nyakába ültem, egy kicsit egyensúlyozni kellett, belekapaszkodtam az ajtófélfába, nehogy leessek, és amikor biztonságban éreztem magam odafönt, két hüvelykujjammal lassan kinyitottam a „levelek” feliratú nyílást, ami nagyobb volt az átlagosnál, egy hetilap is belefért volna. Bekukkantottam, hosszú előszobát láttam, aminek a végén egy üvegajtó volt, ami a szobába nyílt. A fogason ott lógott Lajos bácsi ócska kardigánja, amit néha rávett a fehér atlétatrikóra, a falon egy régi kép, esküvői, Lajos bácsi ugyanolyan bajusszal, csak húsz kilóval vékonyabban, és persze nem atléta trikóban, mellette a felesége, akit nem ismertem, de a szüleim mondták, hogy áldott lélek volt, hamar meghalt valami betegségben. Már- már kezdtem megsajnálni a házmestert, amiért egyedül maradt, de a bosszúvágy felülkerekedett. Vettem egy nagy levegőt, és tiszta erőből belekiabáltam a nyílásba, hogy „Lajos, a segge olajos!”és ez még nem volt elég, egy hirtelen ötlettel átköptem a levélnyíláson, jól sikerült, hallottam, ahogy nagyot toccsan az előszoba gránit kövén. De ekkor az üvegajtón megjelent Lajos bácsi alakja, dühösen tépte fel az ajtót, én egy másodpercre kővé meredtem, az utolsó pillanatban kiadtam az utasítást, futás, Bufla! Azzal Bufla Benő elkezdett futni, én a nyakában egyensúlyoztam, a hajába kapaszkodtam, meg se álltunk a játszótérig.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.