Emlékek…

Szombaton nagy színházi élményben volt részem. A Katonában láttam az Ascher Tamás Háromszéken című darabját. Nekem a Katona kicsit több, mint egy szimpla színház, visszavisz a 80-as évekbe, amikor mint megszállott Pinceszínházas szinte minden estémet ott töltöttem, és állva vagy a lépcsőn kucorogva néztem végig sokszor-sokszor minden darabot a barátaimmal. Valahogy úgy alakult, hogy kilencvenvalahány óta nem jártam itt, a Katona átalakult, én is változtam. Rajongásom a színház iránt megmaradt, de már csak ritkán jutok el, és erősen szelektálok. A szombat esti darab is egy időutazás volt, így minden egyben volt a 80-as évek feelinghez. Élveztem minden percét. Ahogy korosodom, egyre fontosabbak az emlékek, de ez így van rendben. Húsz év múlva erre az estére gondolok majd ugyanígy. Na meg a péntek estére, amikor is részt veszek a 100 szóban Budapest novellapályázat eredményhírdetésén. De erről bővebben majd szombaton.